A szoftvermérnök története a jelöltségig.
A Szegedi Tudományegyetemen végeztem műszaki informatikusként, és egy évet részképzés keretében a Budapesti Műszaki Egyetemen is tanultam.
Szakmai pályámat a Siemens telekommunikációs területén kezdtem Szegeden, ahol a világ különböző mobilszolgáltatóinál működő rendszerekkel dolgoztam. Nagyon meghatározó volt az életemre az itt eltöltött pár év. Nem csak szakmailag kaptam komoly alapokat, hanem emberileg is. Sosem felejtem el, amikor egy egyes szám első személyben írt angol levelemre azt mondta a főnököm, hogy jó volt, de úgy írjuk, hogy “Mi”. Együtt érünk el a csapatban sikereket, de együtt is vállaljuk a felelősséget a hibákért. Munkám során Ázsiától Amerikáig sokféle emberrel és szakmai környezettel kerültem kapcsolatba. Volt olyan helyzet is, amikor Csólyospálosról segítettem újraindítani a malajziai mobiltelefonos kártyás feltöltési rendszert. Sosem felejtem el azt, amikor azzal keltettek hajnalban – akkor épp a pálosi oldalon 🙂 – , hogy nekem kell megoldanom egy olyan feladatot, amire Libanonba utazott ki kolléga, de a robbantások miatt nem tudja elhagyni a szállodát. Vagy mikor egy egyszerű fotó méretű programot kellett kijuttatnom egy távoli indiai szerverre és a gyenge internetkapcsolat miatt olyan lassan ért ki, hogy közben itthon lenyírtam a füvet.
Később a Siemens ipari automatizálási részlegére kerültem, ahol olyan szoftvereket fejlesztettem, amelyekkel gyártási folyamatokat lehetett irányítani és programozni. Ezt követően csapatvezetőként már komoly felelősséggel, egy száz milliós értékű projekt irányításában is részt vettem a Siemens németországi központja felé. Többször utaztam ki hol autóval, hol repülővel a Nürnberg melletti Erlangenbe. Egyszer a migrációs időszak alatt egy sötétített kisbusszal vittem a csapatomat. Természetesen félre is állítottak az osztrák és német hatóságok az úton és magyarázni kellett, hogy kik vagyunk és hová megyünk. 🙂
Ezután a Deutsche Telekomnál dolgoztam, ahol nagy német vállalatok rendszereinek működtetéséhez építettünk platformokat. Munkám során a BMW és a Daimler csoport rendszereivel is kapcsolatba kerültem, többek között a Mercedes flottakövető rendszerét kiszolgáló alaprendszerekkel. Vagy svájci adatközpontban működő rendszer kiépítéséhez is nyújtottam segítséget.
Jelenleg egy amerikai cégnél dolgozom, ahol a világ legnagyobb vállalatai számára nyújtunk korszerű, felhőalapú megoldásokat nagy mennyiségű adatok tárolására és kezelésére az Amazon, a Google és a Microsoft rendszereire építve. Volt olyan feladatom is, amikor a NASA számára kellett megoldást biztosítani.
Jogosan adódik a kérdés miért vagyok hajlandó elhagyni ezt a pályát?
Általános iskolás korom óta valahogy az informatikai pályára voltam ráállva. Kezdve Bartha tanár úr informatikai és programozás alapjainak oktatásától az informatikai szakközépen át az egyetemig. Közel húsz év mérnöki munka után viszont kezdtem érezni, hogy a multik világa már nem annyira motivál. Hiába a nagy világszintű projektek, sokszor itt is csak egy porszem az ember a gépezetben. Továbbá azt kell mondjam én, aki tanyán nőttem fel, kicsit mindig is szenvedtem azzal, hogy tizenórákat ülök a gépnél. A politika iránti érdeklődés mindig is megvolt. Az egyetemen a szakmai tárgyak mellett kötelező tanulni más általános műveltségű tárgyakat is. Én például hallgattam egy félév politológiát is. A helyi közélet meg mindig is érdekelt. Hatalmas váltás ez részemről, de úgy gondolom nagy dolog Csólyospálosért is dolgozni. A szakmai utam során megtanultam, mit jelent a felelősség, az átlátható gondolkodás, a problémák kezelése és az eredményes csapatmunka. Ezeket a tapasztalatokat szeretném ezentúl Csólyospálos szolgálatába állítani.